Néha megkérdezik tőlem hogy mi az én történem? Hogy kerültem én kapcsolatba a gyógyítással?
Valójában sokkal régebben “csinálom”, mint ahogy mondani szoktam.
Mindenről Marci fiam tehet
Sajnos eléggé fejfájós volt picinek. Ha szél fújt, ha fáradt volt, ha beteg lett, mindig fájt a feje.
Amikor a gyerekek kicsik voltak, önkéntelenül rászorítottam a tenyeremet arra testrészükre, ahol fájt nekik.
És szorítottam egy ideig. Nem erősen, de szorítottam.
Nem tudtam, miért csinálom, de nem is gondolkodtam rajta. Ez valahogy természetes volt. Ez jött…
Aztán amikor Marci már nagyobb volt, beszélni tudott, elkezdte kérni, hogy fogjam a fejét amikor fájt neki.
Sokszor órákig nem engedhettem el. Állította, hogy ettől elmúlik a fájdalma.
Gondoltam, ez csak amolyan “placebó”. Csak az anyai gondoskodást igényli.
De csináltam amit kért.
Ez elég fárasztó tudott lenni amikor beteg volt, mert gyakorlatilag egész éjjel a homlokát kellett fognom.
És mivel úgy nem tudtam aludni, óvatosan elvettem a kezem amikor már mélyen aludt.
És akkor kezdett gyanús lenni, hogy esetleg tényleg történik valami ilyenkor…mert ahogy elvettem a kezem, pár perc múlva mocorogni, nyöszörögni kezdett, hogy fáj a feje, és vissza kellett tennem a kezem.
Ettől persze hamarosan megint el tudott aludni, én meg újra próbálkoztam “visszaszerezni” a kezem.
Megint ugyan az történt.
Pár perc múlva mocorgás, nyöszörgés…
Innentől amikor a kezem kérte, elkezdtem figyelni, hogy mi történik bennem.
Érzékeltem, hogy valami “elindul” a tenyeremből…valami kis bizsergés féle…aztán meleg.
Egy idő múlva már tudatosan arra koncentráltam, hogy elinduljon a gyógyító energia.
Ezután pedig már “gyógyítottam” más betegségei esetén is.
De mindig csak őt. Valahogy még mindig azt gondoltam, hogy az anyai szeretet, meg az ő belém vetett hite okozza a különböző tünetei enyhülését…
Amikor Marci 3 éves volt, hirtelen “lett” egy kezelhetetlen, a combjáról induló, majd a testén egyre jobban elhatalmasodó csúnya ekcémája.
Vittem mindenféle orvoshoz.
Kentem mindenféle csodaszerrel, de a szteroidon kívül semmi sem enyhítette. Azt meg már akkor is tudtam, hogy szteroidot nem adok neki!!
Egy hároméves még nem tud “nem vakarózni”, ha viszket valamije.
Hamarosan egybefüggő vérző sebes volt a derekától lefelé a lábszáráig.
Minden esti fürdetéskor szembesültünk vele, hogy már megint tovább terjedt picit.
Ezen a ponton vettem én a kezembe a dolgokat.
Fanatikus módon mindent elolvastam a bőr, és a természetes gyógymódok témában.
Száműztem a háztartásból a vegyszereket.
Mosószappannal mostam, ecettel öblítettem.
Marci étrendjéből kizártam a tejtermékeket és finomított dolgokat.
Kecsketejes szappannal fürdettem, és elkezdtem magam krémeket keverni neki.
Eleinte persze csak hidegen sajtolt olajak és kókuszzsír vagy sheavaj összemelegítésével.
Ezzel egyidőben hívta fel a figyelmemet egy holisztikus szemléletű orvos a betegség lelki eredetére.
Konkrétan rákerdezett “És mi újság mostanában otthon, Anyuka? Milyen a kapcsolata a férjével?”
( a gyermek bőrtünete mindig a szülők kapcsolatára visszajelzés ugyanis)
Később én ezt a megfigyelést tovább pontosítottam magamban: a gyerek bőrtünete mindaddig, amig az a bizonyos lelki köldökzsinór teljesen el nem szakad anyával (ez a mi esetünkben 8, de inkább 10 éves korra esett ), mindig az anya lelkiállapotának tükre!
Ez olyan pontosan megfigyelhető volt, hogy évekkel később, amikor Marcim bőre jelzett, tehát kijött az ekcémája, azonnal elkezdtem magamban kutakodni, hogy vajon mi billentett ki a lelki egyensúlyomból…Volt bőven ilyen akkoriban… És mindig meg tudtam találni a saját – legtöbbször a tudatos szint alá nyomott lelki gubancomat…
